2013. március 26., kedd

Jégbe fagyva

Még decemberben, kihasználva a téli szünetet,  kilátogattam Dömörkapura, hogy a fagyos időjárásnak köszönhetően kialakult jég-csodákat keressek és fotózzak. Ha az ember egy kis időt rá szán, és nyitott szemmel jár a patak mentén érdekes képződményekre bukkanhat:


Az ilyen sebes patakok ritkán fagynak be teljesen.

Egy kisebb csobogó közelében képződött légbuborékok belefagytak a jégtáblába.




És hogy mindezt miért közlöm Veletek így március vége felé? Elméletileg most tavaszi szünetem van, gyakorlatilag téli. Így ismét megnéztem milyen a jéghelyzet.


Sorminta

Menyasszonyi ruha

A hullámok néha kígyóként csaptak fel, mintha a jégcsapokat le akarnák harapni.
Jégfüggöny

2013. március 11., hétfő

"Oszt be lehet-e mán menni a hóvirágos erdőbe?"

A címről később, kezdjük az elején...

Már-már legendássá vált a Csáfordjánosfa mellett található erdő a benne található tavaszi tőzikéről. Minden tavasszal ennek a keményfás ligeterdőnek az alján megjelenik sokmillió apró, fehér fejű  virág. Úgy döntöttem, ma reggel én is megcsodálom a tőzike-tengert. Előre készültem, és vittem magammal gumicsizmát, mert olvastam, hogy kiöntött a Répce. Nehéz volt az átjutás a víztömegen, de utána a látvány kárpótolt. Mindenhol madarak zengtek. A hollók nászrepültek, míg az erdei pintyek a területeiket kezdték el foglalni. Neki is álltam a hajnali fényben fotózni a növényeket. Maximum 15 perce lehettem az erdőben, amikor elnéztem egy lépést, és az amúgy lábszár középig érő víz hirtelen combközép-csípő magasságig ért. Ezen a ponton lőttek a komfort érzetemnek, mert hiába öntöttem ki minden vizet belőle, a zoknim mindig pótolta azt. Igyekeztem figyelmen kívül hagyni, és a fotózásra koncentrálni. 


Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)




Nem gyakori, hogy a tavaszi tőzikének több feje is legyen.
Ellenfényben
Tornasor
Kedvenc képem a mai napról.
A fotózást befejezve, összepakoltam és elindultam a buszhoz. A buszmegállóban várakozás közben kihasználtam, hogy a napnak már van egy kis ereje, és szárítottam a lábamat. Ekkor megállt egy kisbusz előttem, kihajolt a sofőr, valószínűleg nem a helyi értelmiség képviselője, mert csak egy mondatot vetett kajánul felém: "Oszt be lehet-e mán menni a hóvirágos erdőbe?" :)

Hát a rendkívül figyelmes úriember kedvéért itt egy kép a hóvirágról is:

Hóvirág (Galanthus nivalis)





2013. február 24., vasárnap

Álcázó mester

Lassan véget ér a téli ragadozómadár etetés. Ma még beültünk a lesbe, de a madarak aktivitásán már érződött, hogy közeleg a tavasz. Nem szálltak le enni, ráadásul csak 2 egerészölyvet láttunk kergetőzni.

A mai nap azonban más meglepetést tartogatott. B. javaslatára kerültünk egyet a csatorna felé, mielőtt a les felé vettük volna utunkat. És nagyon is jó ötlet volt, ugyanis több bölömbikával is összefutottunk. Ha nyíltabb terepen volt a bölömbika, akkor nem tudtuk megközelíteni, mert a kocsiajtó nyitására felreppent. Viszont ha nád között voltak, akkor egészen közel engedtek magukhoz. Tették ezt azért, mert meg voltak győződve róla, hogy ha fölfelé tartják csőrüket és mozdulatlanul állnak, akkor mi elhisszük, hogy a nád részét képezik. :) Így kb. 6-7 méterről fotózhattuk őket. 


Bölömbika ( Botaurus stellaris)

Rejtőszínével és testtartásával rendkívül jól beleolvad  a környezetébe.





Végezetül néhány kép a téli ragadozómadár etetés záróakkordjaként:




Egerészölyv ( Buteo buteo)
Landolás

Összecsapás




2013. február 10., vasárnap

Jobb, mint a semmi...

A madárfotózáshoz szerencse is kell. Van hogy órákat várja az ember a madarat és nem lát semmit... Én is majdnem erre a sorsra jutottam tegnap. Ám az utolsó fél órában ( amikor már szinte semmi fény nincs) megérkezett 2 ölyv. Az elsőnek sérült volt az egyik lába, harc nélkül átadta a táplálkozási lehetőséget agresszívabb társának. Nem is baj, hogy nem volt verekedés, mert úgysem tudtam volna ilyen sötétben akcióképeket csinálni. Portrékat még állványról is nehéz volt csinálni (iso800, 1/15 s). De legalább jöttek, és nem maradtam hoppon. A kellően alacsony perspektívából lett néhány kép:

A sérült lábú

A felhős idő érdekes hátteret adott.

Az agresszívabb társ

Szélborzolta tollazat

2013. február 3., vasárnap

Megint ölyvek


Az első bejegyzésemben is ölyves fotók szerepeltek, még sztori nélkül... Most bepótolom.

Az egész ott kezdődött, hogy felvettek egyetemre Sopronba. Így szeptembertől kezdve időm nagy részét itt töltöm. Természetesen a fotózással sem hagyhattam föl. Egy természetfotó elkészítése a helyszíni ismeretekkel kezdődik. Így nekem is Sopron és környékének megismerésével kellett kezdenem. Jobbnak láttam egy helyi természetfotóshoz, B-hez fordulnom segítségért. Ő segítőkészen megmutatta nekem a környéket, és felajánlotta, hogy társulhatok hozzá ragadozómadarakat fényképezni. Remélhetőleg egyéb közös projekteink is lesznek tavasztól...


Tegnap este telefonon egyeztettük a mai fotózást B-vel. Nagyon fellelkesültem, mert mesélte, hogy egy gatyás ölyv járt a les környékén. Sajnos csak déltől tudtunk beülni a lesbe. Mikor odaértünk, a les előtti mezőn láttuk a gatyás ölyvet felszállni. A lesből még láttuk egy ideig, de utána eltűnt a szemünk elől. Egész délutánra a hatalmas szél volt a jellemző. Ezt nem nagyon kedvelték a madarak. Csak elröppenni láttuk az ölyveket és a kékes rétihéjákat. Végül, mikor én már indultam volna haza, elkezdtek érkezni az egerészölyvek. Csupán 4 vette a bátorságot, hogy a kitett húsra beszálljon. De szerencsére a legszebb fényekben tették. A nagy szélnek köszönhetően gyakran kisütött a nap a felhők közül. Igazi akció nem nagyon volt. Nem volt rossz nap... 


Egerészölyv röpte



Ezzel az egyeddel már találkoztam. A világos "szemöldökéről" lehet felismerni

Táplálkozás után menetrendszerűen megtisztogatják csőrüket és karmaikat egy ágon.



A talajon is elég ügyesen közlekednek.

Egy átröppenés erejéig Kékes Úr is megmutatta magát nekünk.