2013. február 24., vasárnap

Álcázó mester

Lassan véget ér a téli ragadozómadár etetés. Ma még beültünk a lesbe, de a madarak aktivitásán már érződött, hogy közeleg a tavasz. Nem szálltak le enni, ráadásul csak 2 egerészölyvet láttunk kergetőzni.

A mai nap azonban más meglepetést tartogatott. B. javaslatára kerültünk egyet a csatorna felé, mielőtt a les felé vettük volna utunkat. És nagyon is jó ötlet volt, ugyanis több bölömbikával is összefutottunk. Ha nyíltabb terepen volt a bölömbika, akkor nem tudtuk megközelíteni, mert a kocsiajtó nyitására felreppent. Viszont ha nád között voltak, akkor egészen közel engedtek magukhoz. Tették ezt azért, mert meg voltak győződve róla, hogy ha fölfelé tartják csőrüket és mozdulatlanul állnak, akkor mi elhisszük, hogy a nád részét képezik. :) Így kb. 6-7 méterről fotózhattuk őket. 


Bölömbika ( Botaurus stellaris)

Rejtőszínével és testtartásával rendkívül jól beleolvad  a környezetébe.





Végezetül néhány kép a téli ragadozómadár etetés záróakkordjaként:




Egerészölyv ( Buteo buteo)
Landolás

Összecsapás




2013. február 10., vasárnap

Jobb, mint a semmi...

A madárfotózáshoz szerencse is kell. Van hogy órákat várja az ember a madarat és nem lát semmit... Én is majdnem erre a sorsra jutottam tegnap. Ám az utolsó fél órában ( amikor már szinte semmi fény nincs) megérkezett 2 ölyv. Az elsőnek sérült volt az egyik lába, harc nélkül átadta a táplálkozási lehetőséget agresszívabb társának. Nem is baj, hogy nem volt verekedés, mert úgysem tudtam volna ilyen sötétben akcióképeket csinálni. Portrékat még állványról is nehéz volt csinálni (iso800, 1/15 s). De legalább jöttek, és nem maradtam hoppon. A kellően alacsony perspektívából lett néhány kép:

A sérült lábú

A felhős idő érdekes hátteret adott.

Az agresszívabb társ

Szélborzolta tollazat

2013. február 3., vasárnap

Megint ölyvek


Az első bejegyzésemben is ölyves fotók szerepeltek, még sztori nélkül... Most bepótolom.

Az egész ott kezdődött, hogy felvettek egyetemre Sopronba. Így szeptembertől kezdve időm nagy részét itt töltöm. Természetesen a fotózással sem hagyhattam föl. Egy természetfotó elkészítése a helyszíni ismeretekkel kezdődik. Így nekem is Sopron és környékének megismerésével kellett kezdenem. Jobbnak láttam egy helyi természetfotóshoz, B-hez fordulnom segítségért. Ő segítőkészen megmutatta nekem a környéket, és felajánlotta, hogy társulhatok hozzá ragadozómadarakat fényképezni. Remélhetőleg egyéb közös projekteink is lesznek tavasztól...


Tegnap este telefonon egyeztettük a mai fotózást B-vel. Nagyon fellelkesültem, mert mesélte, hogy egy gatyás ölyv járt a les környékén. Sajnos csak déltől tudtunk beülni a lesbe. Mikor odaértünk, a les előtti mezőn láttuk a gatyás ölyvet felszállni. A lesből még láttuk egy ideig, de utána eltűnt a szemünk elől. Egész délutánra a hatalmas szél volt a jellemző. Ezt nem nagyon kedvelték a madarak. Csak elröppenni láttuk az ölyveket és a kékes rétihéjákat. Végül, mikor én már indultam volna haza, elkezdtek érkezni az egerészölyvek. Csupán 4 vette a bátorságot, hogy a kitett húsra beszálljon. De szerencsére a legszebb fényekben tették. A nagy szélnek köszönhetően gyakran kisütött a nap a felhők közül. Igazi akció nem nagyon volt. Nem volt rossz nap... 


Egerészölyv röpte



Ezzel az egyeddel már találkoztam. A világos "szemöldökéről" lehet felismerni

Táplálkozás után menetrendszerűen megtisztogatják csőrüket és karmaikat egy ágon.



A talajon is elég ügyesen közlekednek.

Egy átröppenés erejéig Kékes Úr is megmutatta magát nekünk.

2013. január 31., csütörtök

Margit-szigeten

Üdv!

Múlt pénteken és ma is a Margit-szigeten jártam. Tettem ezt azért, mert ráeszméltem, hogy nincs még képem a vörös mókusról. Úgy hallottam, hogy a Margit-szigeten a nyugdíjasoknak köszönhetően, akik lelkesen etetik ott az állatokat, meglehetősen kezesek a mókusok is. Nem kell sokat keresgélni őket, sokan vannak a szigeten. És valóban 4-5 méterre meg lehet közelíteni őket.

A madáretetőkből is kiszedegetik a magokat.
Kézen állva

Szemtől szemben


A mókusok mellett a madarak is közel engedik az embereket. A cinegék, csuszkák, vörösbegyek karnyújtásnyira engedik az embert. Találkoztam még zöld küllővel és egy őszapó csapattal is. Róluk nem sikerült normális képet csinálni. A dankasirályoknak szánt kenyérfalatokat egy dolmányos varjú összegyűjtögette és gödröcskébe tette, amit egy kővel gondosan lefedett. Számomra ez a magatartásforma újdonság volt. :)


Dolmányos portré





Aminek a legjobban örültem, hogy kettő, számomra még új fajjal találkoztam. Sosem gondoltam volna, hogy Budapesten fogok életemben először süvöltővel és csonttollúakkal találkozni. A csonttollú csapatra a hangjukból ismertem. Sajnos nagyon ellenfényben voltak, ezért csak sziluettet tudtam csinálni. Talán fekete-fehérben még elmegy. Süvöltőből pedig egyetlen egy tojóval találkoztam.

Csonttollú csapat

Süvöltő tojó

2013. január 28., hétfő

Első

Hát elkezdem én is....

Azért én IS, mert nagyon szeretem olvasgatni személyesen, vagy csak névről ismert természetfotósok blog formában írt képes beszámolóit. Ilyenkor mintha egy kicsit mi is ott lettünk volna a fotóssal a helyszínen, és a kész képen kívül valami mást is kapunk. Élményt.

Már sokan javasolták fotós barátaim, hogy vágjak bele, de eddig nem kezdtem el, mert úgy éreztem nem tudnék rendszeresen írni. Ez most sem lesz egyszerű, mert a tanulmányaim korlátozzák a fotózásra fordítható időmet. Ennek ellenére megpróbálom. 

Itt a fotók mellé jönnek a készítésükkel kapcsolatos történetek, saját gondolatok természetről, technikáról...

Nyitányként pár kép a januári ölyvfotózásról, egyenlőre sztori nélkül:


Ilyen hideg időben minden falat kincset ér. Gyakran össze is csapnak érte az egerészölyvek.

Az agresszívabb ölyvé lesz a táplálék.

Egerészölyv portré - 2012 év madara

Sokféle színváltozat megfigyelhető az egerészölyveknél. Nekem az ehhez hasonló világosabb változat jobban tetszik.

Hóba landoló egerészölyv.

Hóbuckák felett .

Az ölyvek mellett jöttek fácánok is (tojó).

Felszállás közben még nem húzta be "futóműveit".

Az egerészölyvek legfőbb fegyverei az éles karmok.