2016. szeptember 25., vasárnap

Röpke nyár

Évszakok közül a nyarat kedvelem a legkevésbé. Még nyár elején lehet sok érdekes témát találni: javában tart a költési- és vegetációs időszak. De utána kicsit lecsendesül minden. Majd a vonulás megkezdésével indul be újra az élet. Ezt a holt időszakot most ki is hagytam, mivel nyáron meg kellett kezdenem a szakmai gyakorlatomat. Ez egyfelől jó hír, mivel ezzel beértem a diploma felé vezető út finish-ébe. De előbb vissza a nyár elejéhez!

Telenként sok nagy bukóval lehet találkozni a Dunán, de egy pár éve találtak átnyaraló példányokat is. Nem csak átnyaralnak ezek a példányok, hanem sikeresen költenek a Dunakanyarban! Idén nekem is sikerült megfigyelnem először a revírjét védő hímet, majd később egy alkonyati órán a családot is.
Nagybukó család (Mergus merganser)
Holdkelte
A nyáron megszokott hatalmas zöld tömegben felüdítő látványt nyújtott a szibériai nőszirom, amely a nedves rétek dekoratív növénye.
Szibériai nőszirom - Iris sibirica
Nőszirom erdőben
Nőszirom csokor
Nőszirom ágyon
Nyár elején végeztem a szakdolgozatomhoz szükséges felméréseket. A szakdolgozatom a füleskuvikok élőhelyválasztásáról szól. Minél többet foglalkozok velük, annál jobban megkedveltem ezeket az apró baglyokat. Hazánk második legkisebb bagoly fajáról van szó, aki egyben az egyetlen vonuló. Aránylag rövid időt töltenek hazánkban, májusban érkeznek, és augusztus végén már útnak is indulnak Afrikába. Nap közben szinte lehetetlen észrevenni őket, mert fakéreghez hasonló mintázatuk „láthatatlanná” teszi őket. Éjszaka viszont jellegzetes füttyögésük jól felismerhető. Sőt „énekük” egyszerűsége miatt én is könnyen megtanultam utánozni a füttyöt, így könnyen válaszra lehetett bírni őket. Nyaram legjobb élményeiként tartom számon, amikor sikerült behívni a füleskuvikokat, és képet készíteni róluk. Illetve még kézben is foghattam öreg madarakat és fiókákat is.
Füleskuvik - Otus scops
Figyelő szemek
Füleskuvik fiókák
Vércseládában költő füleskuvik ritkaságnak számít
Idén sem maradhatott el a fotóstábor, ahol szokás szerint nagyon jó volt a hangulat, és mindenki sok szép képpel gyarapíthatta fotó- és élménygyűjteményét.
Leveli béka - Hyla arborea
Sárga korona
Tövisszúró gébics - Lanius collurio
Szitakötő vacsora
Augusztusban volt idő egy 4 napos „nyaralásra”, idén Csehországot látogattuk meg. Az ország északi határán fekvő Cseh Svájc névre hallgató terület elképesztően gyönyörű a maga vadregényességével. Nekem a legnagyobb élményt a sok vízirigó okozta, mivel eddig még nem találkoztam ezzel a fajjal. A magasabb hegységek tiszta vízű patakjain él ez a madár. Valamikor hazánkban is gyakori volt, de már nem alkalmasak a magyar középhegységek patakjai a szennyezettségük miatt. Bízok benne, hogy lesz majd változás és újra elterjed hazánkban is a vízirigó.
Napnyugta a Kamenice-patak völgyében
Élet a semmiből
Holtfa a fenyvesben
Nyírek a fenyvesben
Fenyves madártávlatból
Vízirigó - Cinclus cinclus
Vízirigó - Cinclus cinclus 
Sebes patakon
Kisgömböc
Idő közben beléptünk az őszbe… Végre megint kedvemre való idő következik. Időm és kedvem is egyre több lesz kimenni barangolni. Az őszi kikericsek idén is nagyszerű lehetőséget biztosítottak a makrófotózáshoz. Megérte hajnalok hajnalán felkelni, mert a felkelő nap a harmatos virágokkal igazi csoda világot varázsolt a keresőbe.
Kikerics és a tűzgolyó
Hajnali balerina
Őszi kikerics - Colchicum autumnale
Legelő éke 
Hajnali harmatban
Az továbbiakban nagy tervek, fejlesztések vannak kilátásban, ezeknek most zajlanak az előkészületei. De majd minden fontosabb eseményről lesz beszámoló, ha eljön az ideje. Addig is mindenkinek kellemes nézelődést itt a blogon, és szép fényeket kint terepen!

Üdv: Dávid

2016. május 21., szombat

Jártamban keltemben


Április 22-én, a Föld Napján nyílt meg fotókiállításom Zircen, a Bakonyi Természettudományi múzeumban. Egy nappal előtte elindultunk apával, hogy még útba tudjunk ejteni pár állomást. Reggel megálltunk a Dinnyési-fertőnél, majd elkanyarodtunk Tihany, és lenyűgöző bazaltsziklái felé is. Nagyon szép időnk volt szerencsére. Sok ürge szaladgált a napsütésben, és gyönyörű növények virágoztak. Ezután felmentünk Zircre, ahol elfoglaltuk a szállásunkat, majd délután felkerekedtünk, hogy túrázzunk egyet a Cuha-patak völgyében. Végül pedig a Fenyőfői ősfenyvest néztük meg, amiről már sokat hallottam az egyetemen.
Bazalttufa szika a Tihanyi Külső-tóval
Határsáv
Zöld gyík - Lacerta viridis
Bíboros kosbor - Orchis purpurea
Itthon is sokat jártam ki mostanában. Nagy örömre a Visegrádi-hegységben is láttam szalamandrát, ami kifejezetten ritka errefelé. Remélem itt is fennmaradásra képes populációt alkotnak majd. Megpróbálkoztam a vándorsólymok fotózásával is, amely félsikert hozott, mert lett róla képem, de nem olyan amit szerettem volna. Minden esetre meghatározó volt ennyire közelről a világ leggyorsabb madarát megfigyelni. Mivel az egyik kedvenc fajom, megpróbálok minél több időt tölteni a társaságukban.
Foltos szalamandra - Salamandra salamandra
Útonálló
Házi rozsdafarkú  - Phoenicurus ochruros
Vándorsólyom - Falco peregrinus
Vége lett az utolsó félévemnek is az egyetemen, már csak egy gyakorlati félév vár rám a szakdogaírás és védés, valamint az államvizsga előtt. Sokat jártam most a Fertő körül, valamint a Mosoni-síkon is. Rengeteg mindent láttam és fotózhattam amit még azelőtt nem sikerült. 
Feketelábú szitakötő - Gomphus vulgatissimus
Sordély - Emberiza calandra


A birkapásztor
Ugrópók
Erdei fülesbagoly család
Sasszárnyon
Parlagi sas - Aquila heliaca
A falu őrzője
A puszta óriás madara
Túzok bíborherében

2016. április 8., péntek

Tavasz köszöntő

Visszavonhatatlanul megérkezett a tavasz... Nagyon vártam már ezt az időszakot. Szeretem megfigyelni hogyan kezd beindulni az élet a természetben. Hallgatni a rügyek pattogását, megcsodálni az erdők, mezők virágba borulását. Ilyenkor érkeznek meg délről vándormadaraink, és újból madárének szól mindenhol. Talán az egyik legszebb időszak ez.

Még a téli szezon utolsó napjaiban ellátogattam egy jó barátomhoz a Vajdaságba. Ősztől kezdve tavaszig üzemeltetnek egy etetőhelyet, amelyet sok ragadozómadár látogat. Nagyon hálás vagyok a két napért, amit náluk tölthettem, mert eddig nem fotóztam még sast ilyen közelről. Ráadásul egyből két fajt. Meglátogatott minket egy öreg rétisas, és egy ritkaságnak számító fekete sas. Ez a példány már évek óta erre a területre jár telelni. Amikor nem volt sas, akkor is akadt bőven fotózni való: egerészölyvek, szarkák, varjak, fácánok, seregélyek rendszeresen mozogtak a les előtt. 
Öreg rétisas az esőben
Fekete sas - Aquila clanga
Világos színváltozatú egerészölyv
Föld felett
Portya
Szemtől szemben
Kakaskodás az esőben
Dolmányos varjú - Corvus cornix
Éneklő seregély
Fenyőpinty - Fringilla montifringilla
Egyhajúvirág - Bulbocodinum vernum
Az ilyenkor szokásossá vált csáfordi túrám idén elmaradt, de a Pilis és Visegrádi-hegység erdeit több alkalommal jártam virágok után kutatva. Elhoztam őket egy csokorban Nektek:
Hóvirág - Galanthus nivalis
Lámpás a sötétben
Nemes májvirág - Hepatica nobilis
Nemes májvirág - Hepatica nobilis
Pompázó leánykák
Sárga a kékben
Fekete kökörcsin - Pulsatilla pratensis subsp. nigricans
Berki szellőrózsa - Anemone nemorosa
Bogláros szellőrózsa - Anemone ranunculoides
A pomázi síkon is nyüzsög az élet. Nem véletlenül hívják Tófenék-nek is. Most is áll még a víz bizonyos részein. Sajnos ez a legtöbb évben kiszárad, ritka az olyan év amikor nyáron is megmarad. De ez most kedvez a gémeknek, kócsagoknak, és a közelben fészkelő gólyáknak is. Vércséket, ölyveket lehet látni bármerre indul az ember a síkon. Őzekkel is gyakran lehet találkozni. Ez még csak a tavasz eleje, kíváncsian várom, hogy mit tartogat számomra a hátralevő része.
Unkákkal táplálkozó fehér gólya
Berepülés
Távolság