Álcázó mester

Lassan véget ér a téli ragadozómadár etetés. Ma még beültünk a lesbe, de a madarak aktivitásán már érződött, hogy közeleg a tavasz. Nem szálltak le enni, ráadásul csak 2 egerészölyvet láttunk kergetőzni.

A mai nap azonban más meglepetést tartogatott. B. javaslatára kerültünk egyet a csatorna felé, mielőtt a les felé vettük volna utunkat. És nagyon is jó ötlet volt, ugyanis több bölömbikával is összefutottunk. Ha nyíltabb terepen volt a bölömbika, akkor nem tudtuk megközelíteni, mert a kocsiajtó nyitására felreppent. Viszont ha nád között voltak, akkor egészen közel engedtek magukhoz. Tették ezt azért, mert meg voltak győződve róla, hogy ha fölfelé tartják csőrüket és mozdulatlanul állnak, akkor mi elhisszük, hogy a nád részét képezik. :) Így kb. 6-7 méterről fotózhattuk őket. 

Bölömbika ( Botaurus stellaris)

Rejtőszínével és testtartásával rendkívül jól beleolvad  a környezetébe.

Végezetül néhány kép a téli ragadozómadár etetés záróakkordjaként:

Egerészölyv ( Buteo buteo)

Landolás

Összecsapás

Jobb, mint a semmi...

A madárfotózáshoz szerencse is kell. Van hogy órákat várja az ember a madarat és nem lát semmit... Én is majdnem erre a sorsra jutottam tegnap. Ám az utolsó fél órában ( amikor már szinte semmi fény nincs) megérkezett 2 ölyv. Az elsőnek sérült volt az egyik lába, harc nélkül átadta a táplálkozási lehetőséget agresszívabb társának. Nem is baj, hogy nem volt verekedés, mert úgysem tudtam volna ilyen sötétben akcióképeket csinálni. Portrékat még állványról is nehéz volt csinálni (iso800, 1/15 s). De legalább jöttek, és nem maradtam hoppon. A kellően alacsony perspektívából lett néhány kép:

A sérült lábú

A felhős idő érdekes hátteret adott.

Az agresszívabb társ

Szélborzolta tollazat

Megint ölyvek

Az első bejegyzésemben is ölyves fotók szerepeltek, még sztori nélkül... Most bepótolom.

Az egész ott kezdődött, hogy felvettek egyetemre Sopronba. Így szeptembertől kezdve időm nagy részét itt töltöm. Természetesen a fotózással sem hagyhattam föl. Egy természetfotó elkészítése a helyszíni ismeretekkel kezdődik. Így nekem is Sopron és környékének megismerésével kellett kezdenem. Jobbnak láttam egy helyi természetfotóshoz, B-hez fordulnom segítségért. Ő segítőkészen megmutatta nekem a környéket, és felajánlotta, hogy társulhatok hozzá ragadozómadarakat fényképezni. Remélhetőleg egyéb közös projekteink is lesznek tavasztól...

Tegnap este telefonon egyeztettük a mai fotózást B-vel. Nagyon fellelkesültem, mert mesélte, hogy egy gatyás ölyv járt a les környékén. Sajnos csak déltől tudtunk beülni a lesbe. Mikor odaértünk, a les előtti mezőn láttuk a gatyás ölyvet felszállni. A lesből még láttuk egy ideig, de utána eltűnt a szemünk elől. Egész délutánra a hatalmas szél volt a jellemző. Ezt nem nagyon kedvelték a madarak. Csak elröppenni láttuk az ölyveket és a kékes rétihéjákat. Végül, mikor én már indultam volna haza, elkezdtek érkezni az egerészölyvek. Csupán 4 vette a bátorságot, hogy a kitett húsra beszálljon. De szerencsére a legszebb fényekben tették. A nagy szélnek köszönhetően gyakran kisütött a nap a felhők közül. Igazi akció nem nagyon volt. Nem volt rossz nap... 

Egerészölyv röpte

Ezzel az egyeddel már találkoztam. A világos "szemöldökéről" lehet felismerni

Táplálkozás után menetrendszerűen megtisztogatják csőrüket és karmaikat egy ágon.

A talajon is elég ügyesen közlekednek.

Egy átröppenés erejéig Kékes Úr is megmutatta magát nekünk.