"Oszt be lehet-e mán menni a hóvirágos erdőbe?"

A címről később, kezdjük az elején...

Már-már legendássá vált a Csáfordjánosfa mellett található erdő a benne található tavaszi tőzikéről. Minden tavasszal ennek a keményfás ligeterdőnek az alján megjelenik sokmillió apró, fehér fejű  virág. Úgy döntöttem, ma reggel én is megcsodálom a tőzike-tengert. Előre készültem, és vittem magammal gumicsizmát, mert olvastam, hogy kiöntött a Répce. Nehéz volt az átjutás a víztömegen, de utána a látvány kárpótolt. Mindenhol madarak zengtek. A hollók nászrepültek, míg az erdei pintyek a területeiket kezdték el foglalni. Neki is álltam a hajnali fényben fotózni a növényeket. Maximum 15 perce lehettem az erdőben, amikor elnéztem egy lépést, és az amúgy lábszár középig érő víz hirtelen combközép-csípő magasságig ért. Ezen a ponton lőttek a komfort érzetemnek, mert hiába öntöttem ki minden vizet belőle, a zoknim mindig pótolta azt. Igyekeztem figyelmen kívül hagyni, és a fotózásra koncentrálni. 

Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)

Nem gyakori, hogy a tavaszi tőzikének több feje is legyen.

Ellenfényben

Tornasor

Kedvenc képem a mai napról.

A fotózást befejezve, összepakoltam és elindultam a buszhoz. A buszmegállóban várakozás közben kihasználtam, hogy a napnak már van egy kis ereje, és szárítottam a lábamat. Ekkor megállt egy kisbusz előttem, kihajolt a sofőr, valószínűleg nem a helyi értelmiség képviselője, mert csak egy mondatot vetett kajánul felém: "Oszt be lehet-e mán menni a hóvirágos erdőbe?" :)

Hát a rendkívül figyelmes úriember kedvéért itt egy kép a hóvirágról is:

Hóvirág (Galanthus nivalis)