A madárfotózáshoz szerencse is kell. Van hogy órákat várja az ember a madarat és nem lát semmit... Én is majdnem erre a sorsra jutottam tegnap. Ám az utolsó fél órában ( amikor már szinte semmi fény nincs) megérkezett 2 ölyv. Az elsőnek sérült volt az egyik lába, harc nélkül átadta a táplálkozási lehetőséget agresszívabb társának. Nem is baj, hogy nem volt verekedés, mert úgysem tudtam volna ilyen sötétben akcióképeket csinálni. Portrékat még állványról is nehéz volt csinálni (iso800, 1/15 s). De legalább jöttek, és nem maradtam hoppon. A kellően alacsony perspektívából lett néhány kép:
 |
| A sérült lábú |
 |
| A felhős idő érdekes hátteret adott. |
 |
| Az agresszívabb társ |
 |
| Szélborzolta tollazat |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése